Fogyás. - Alacsony testtömegindex (BMI) - Csökkent izomtömeg. - Csökkent táplálékfelvétel vagy asszimiláció. - Betegségterhelés/gyulladás.
A "Bizonyítékokon alapuló gyakorlati iránymutatások az alultápláltság táplálkozási kezeléséhez felnőtt betegeknél a folyamatos ellátás során" című dokumentumot azért dolgozták ki, hogy összegyűjtse az alultápláltság felismerésére és táplálkozási beavatkozásokkal történő kezelésére vonatkozó legjobb rendelkezésre álló bizonyítékokat.
A krónikus alultápláltság növekedési hiányosságokkal, különösen csökkent magassági sebességgel (stunting) járhat, ami ennek az állapotnak a jellemzője, és az alultápláltság 3 hónapnál korábban is megfigyelhető. A GLIM résztvevői úgy vélték, hogy különösen fontos felismerni a fogyás ütemét a betegség vagy sérülés korai szakaszában, és kiemelni, hogy sok beteg már az egészségügyi ellátásban való megjelenés előtt jelentős súlycsökkenést mutat. Nem súlyos alultápláltság (beleértve az enyhe és mérsékelt alultápláltságot) Az alultápláltságot akkor kell diagnosztizálni, ha az alábbi 6 kritérium közül 2 vagy több teljesül 1. Mindkettő az alultápláltság diagnosztizálásához használt átfogó kritériumrendszer részeként használja a táplálékbevitelt, a testsúlycsökkenést és a csökkent izomtömeget.Bár a gyulladásos mediátorok és az alultápláltságon kívül más mechanizmusok is szerepet játszanak, ajánlott a GLIM konszenzusos kritériumok alkalmazása az alultápláltság diagnosztizálására a szarkopéniában, kachexiában és gyengeségben szenvedő személyeknél, hogy felismerhető legyen a megfelelő táplálkozási beavatkozások prioritása.
Az első öt rangsorolt kritérium között három fenotípusos kritérium (nem változó súlycsökkenés, alacsony testtömegindex és csökkent izomtömeg) és két etiológiai kritérium (csökkent táplálékfelvétel vagy asszimiláció, valamint gyulladás vagy betegségteher) szerepelt.Az alultápláltságot nem egyetlen paraméter határozza meg, ezért az Akadémia és az ASPEN azt javasolta, hogy az alultápláltságot akkor diagnosztizálják, ha a hat jellemző közül legalább kettő nyilvánvaló: elégtelen energiabevitel, testsúlycsökkenés, testzsírvesztés, izomtömeg-vesztés, folyadékfelhalmozódás és csökkent fogóerő.
Súlyvesztés Értékelje a súlyvesztést az egyéb klinikai leletek fényében, beleértve a hidratáltsági állapotot is.Mi az a Glim értékelés? A GLIM célja, hogy globális konszenzusra jusson az alultápláltság klinikai diagnózisára vonatkozó kritériumok meghatározásában és jóváhagyásában. Az alultápláltság GLIM-definíciója 5 diagnosztikai kritériumon alapul: 3 fenotípusos (klinikai leletek) és 2 etiológiai (okok).
A RD elvégezheti a fizikális vizsgálatot, és dokumentálhatja az alultápláltság jeleként az alábbi fizikális vizsgálati eredmények bármelyikét.Az alultápláltság az az állapot, amely akkor alakul ki, ha a szervezet nem jut vitaminokhoz, ásványi anyagokhoz és más tápanyagokhoz, amelyekre az egészséges szövetek és szervi működés fenntartásához szüksége van. Az alultápláltság olyan embereknél fordul elő, akik vagy alultápláltak, vagy túltápláltak.
A klinikus beszerezheti vagy felülvizsgálhatja az étkezési és táplálkozási kórtörténetet, megbecsülheti az optimális energiaszükségletet, összehasonlíthatja azt az elfogyasztott energiára vonatkozó becslésekkel, és a becsült energiaszükséglet százalékában kifejezve jelentheti a nem megfelelő bevitelt az idő múlásával.
Általában akkor tekinthető alultápláltnak, ha a testtömegindexe 18,5-nél alacsonyabb, vagy ha az elmúlt három-hat hónap során testsúlyának több mint 5-10%-át akaratlanul elveszítette. Bizonyos esetekben azonban az orvosok aggódhatnak az alultápláltság miatt, ha az Ön BMI-je 20 alatt van.
A testsúlycsökkenést, a csökkent BMI-t és a csökkent izomtömeget fenotípusos kritériumként, a csökkent táplálékfelvételt/asszimilációt és a betegségterhelést/gyulladást pedig etiológiai kritériumként sorolták be (3. táblázat és 1. ábra).
Az alábbi négy esettanulmány az Akadémia és az ASPEN által kidolgozott szabványosított kritériumok alkalmazását mutatja be az alultápláltság diagnosztizálására és kezelésére az EN-t és PN-t igénylő betegeknél krónikus betegség és akut betegség/sérülés esetén.
Az alultápláltság elméleti koncepciója a mérhető egészségügyi eredményekre gyakorolt káros hatása (tömör vonalú nyilak).
A fenotípusos kritériumok az alultápláltság jól ismert hatásai és megnyilvánulásai, míg az etiológiai kritériumok a beavatkozásokat irányítják. A fenotípusos kritériumok határozzák meg azt is, hogy az alultápláltság közepes vagy súlyos fokú.
A betegséggel összefüggő alultápláltság tünetei pedig az öregedés jeleit tükrözhetik: nem tervezett súlyvesztés, gyengeség vagy fáradtságérzet, étvágytalanság, duzzanat vagy folyadékgyülem, és az, hogy csak kis mennyiségben tudunk enni.Sorolja fel a hat alultápláltsági kritériumot, és vázolja fel az egyes betegeknél/lakóknál történő azonosításukra szolgáló eljárásokat.
A testsúly időbeli változását a kiindulási értékhez viszonyított súlycsökkenés (vagy súlyváltozás) százalékában adják meg.
Ha az orvos közepes-súlyos alultápláltságot dokumentál, a kódolóknak vagy a CDI-szakértőknek le kell kérdezniük, hogy ezek közül melyik alkalmazható. Ha a válasz "súlyos", rendeljék hozzá a 261-es kódot (táplálkozási marazmus). Ha a válasz "mérsékelt", akkor a 263.0 kódot (mérsékelt fokú alultápláltság) kell hozzárendelni. Lásd Coding Clinic, 2012. harmadik negyedév, 10. o.
Dr. Paul Wischmeyer. Meghatározás. Az alultápláltság nem megfelelő energia- és/vagy fehérjebevitel egy bizonyos időn keresztül, ami testsúlycsökkenéshez, a sovány testtömeg csökkenéséhez, a zsírraktárak elvesztéséhez és csökkent funkcionalitáshoz vezet.
Azzal a közös céllal, hogy az egészségügyi reform idején a betegek táplálkozási szükségleteivel foglalkozzanak és javítsák az eredményeket, a dietetikusok segíthetnek a kórházba alultápláltsággal bekerülő vagy a kórházi tartózkodásuk alatt alultápláltságot mutató betegek megfelelő azonosításában, dokumentálásában és védelmében.
A GLIM-kritériumok kevésbé szubjektívek, klinikailag intuitívabbak, és olyan testsúlycsökkenési, izomtömeg- és BMI-paramétereket tartalmaznak, amelyek jobban megfelelnek a nem súlyos és súlyos alultápláltság hagyományos fogalmainak.A gyulladás hozzájárul az alultápláltsághoz a társuló anorexia és a csökkent táplálékfelvétel, valamint a nyugalmi energiafelhasználás emelkedésével és a fokozott izomkatabolizmussal járó megváltozott anyagcsere révén.
Például a testsúlycsökkenés és a betegségterhelés vagy gyulladás jelenléte a legtöbbjükben közös, csakúgy, mint a csökkent táplálékbevitel (1. táblázat).
A fenotípusos kritériumok az alultápláltság jól ismert hatásai és megnyilvánulásai, míg az etiológiai kritériumok a beavatkozásokat irányítják. A fenotípusos kritériumok határozzák meg azt is, hogy az alultápláltság közepes vagy súlyos fokú. Súlyos alultápláltság akkor áll fenn, ha legalább egy súlyos fenotípusos kritérium teljesül.
A súlyos akut alultápláltságot ezekben az iránymutatásokban úgy határozzák meg, mint mindkét láb ödémásodása vagy súlyos sorvadás (testsúly-hossz/hosszúság <-3SD vagy a középső-felső kar körfogata < 115 mm).
Az osztályozás magában foglalja a gyulladással járó krónikus betegséghez kapcsolódó alultápláltságot, a minimális vagy nem észlelt gyulladással járó krónikus betegséghez kapcsolódó alultápláltságot, a súlyos gyulladással járó akut betegséghez vagy sérüléshez kapcsolódó alultápláltságot, valamint az éhezéssel kapcsolatos alultápláltságot, beleértve a társadalmi-gazdasági vagy környezeti tényezőkhöz kapcsolódó éhezést/élelmiszerhiányt (5. táblázat).
Következtetés: A szűrés során alultápláltsági kockázatnak kitett személyeknél az alultápláltság diagnózisát vagy az alacsony BMI (<18,5 kg/m(2)), vagy a testsúlycsökkenés és a csökkent BMI (életkor-specifikus) vagy az alacsony FFMI együttes megállapítása alapján kell felállítani, nemspecifikus határértékek alkalmazásával.
A GLIM résztvevőinek túlnyomó többsége a következő 5 kritériumot rangsorolta az első helyre: Súlycsökkenés Alacsony testtömegindex (BMI) Csökkent izomtömeg Csökkentett táplálékfelvétel vagy asszimiláció Betegségterhelés/gyulladás 3.3. Súlycsökkenés A GLIM erős konszenzusra jutott a súlycsökkenés fenotípusos kritériumként való felvételét illetően.
Látható jelei vannak a zsírvesztésnek (orbitális terület) és az izomvesztésnek (halánték, kulcscsontok, vállak), és a súlya három hónap alatt fokozatosan csökkent 140-ről 125 fontra.
Bár sok táplálkozási szakember felismerte, hogy az alultápláltság milyen negatív hatással van a betegek rövid és hosszú távú egészségi állapotára, az alultápláltságot évtizedek óta nem ismerik fel, nem dokumentálják és nem diagnosztizálják megfelelően.
Használja az Akadémia/ASPEN etiológiai alapú alultápláltsági kritériumokat (súlyos vagy mérsékelt alultápláltság akut sérülés/betegség, éhezés vagy krónikus betegség összefüggésében).
Helyi vagy általános folyadékfelhalmozódás, amely néha elfedheti a fogyást 6.
Az alultápláltság néhány jele és tünete: étvágytalanság, illetve az étel vagy ital iránti érdeklődés hiánya, fáradtság és ingerlékenység, koncentrációképtelenség.
A testsúlycsökkenés, a csökkent BMI és a csökkent izomtömeg fenotípusos kritériumként, a csökkent táplálékfelvétel/asszimiláció és a betegségteher/gyulladás pedig etiológiai kritériumként szerepelt (3. táblázat és 1. ábra).